Faithe C.

× Mióta tevékenykedsz a bloggervilágban?
2012 márciusa óta, kisebb-nagyobb kihagyásokkal.

× Miről szólt az első blogod?
Egy lányról szólt, aki visszatér a szülővárosába, Chicagóba két év után. A városban azonban különös alak bukkan fel, akiről később kiderül, hogy vámpír és a lányra vadászik. Ezt a blogomat akkor írtam, amikor Vámpírnaplók és Damon Salvatore mániám volt. Később töröltem sajnos a blogot, mert beláttam, hogy nem volt nagyon értelme a történetnek és nem tudtam volna tovább írni.

× Honnan szerzel ihletet egy rész megírásához?
Különböző krimi sorozatokat vagy horror filmeket nézek és megpróbálok azokból meríteni dolgokat, meg néha irodalom órán egy-egy anyagnál kapok ihletet. Legutóbb akkor segített az ötletszerzésben az irodalom, amikor Ibsen: Nóra című művet vettük. De a legjobb barátnőim is sokat segítettek már.

× Hogyan jött az ötlet, a "Cruel intentions" című blogodhoz?
Agatha Christie: Gyilkolni Könnyű című művét olvastam, amikor is eszembe ötlött, hogy miért nincs egy olyan történet, amiben a gyilkos különböző rejtvényekkel öl? És akkor elhatároztam, hogy írok egyet, meg amúgy is már terveztem írni egy krimi sztorit, csak ötletem nem volt még hozzá. Leírtam a történet alapot, a szereplőket és utána neki is kezdtem a feladványoknak. Kicsit nehéz dolgom volt, de végül sikerült megcsinálnom őket úgy, hogy logikájuk is legyen.

× Az olvasókért írsz, vagy magad miatt?
Lehet önzőn fog ez hangzani, de elsősorban magam miatt írok és csak másodsorban az olvasókért. Viszont az a "felfogásom", ha az első pont elveszti az értelmét, akkor már nem érdemes tovább folytatni, mert csak kínszenvedés lenne az egész, hiszen semmi kedved sincs a történethez. Az pedig általában nem vezet jóra, hogy csak az olvasók örömére írod. Az úgy nem élvezetes. Én már megpróbáltam így írni az egyik történetemet, ám végül törlésre került a blog.

× Ha kapsz egy negatív kritikát, akkor mi a reakciód rá?
Általában a negatív kritikákat építőjelleggel fogom fel, ha normálisan és szépen van megfogalmazva. Elfogadom, belátom a hibáimat és igyekszek azokon javítani. Megfogadom a kritika író(k) tanácsát és megköszönöm neki, hogy leírta nekem a dolgokat. Viszont, ha bunkó, kulturálatlan stílusban van megfogalmazva, akkor kicsit azért kiakadok és nyilván nekem is rosszul fog esni, mint mindenki másnak az olyan kritika, de igyekszem nem zokon venni.

× Az ismerőseid körében kik tudják, hogy te írsz?
A szűk baráti köröm, a családom és néhány internetes barátom tudja, hogy írok. Nemigen szeretem hangoztatni, mert sajnos az én osztálytársaim olyanok, hogy cikiznének emiatt és különböző megjegyzéseket tennének rá, nem túl kedves hangnemben. (Volt már rá példa, hogy az egyik blogomat megtalálták és hetekig emlegették, no meg gúnyolódtak is.) Rajtuk kívül egyébként még lehet, hogy a matek tanárom is tudja, mert egyszer bekedvelte a Cruel Intentions blogom előzetesét, bár nem vagyok benne biztos. 

× A karaktereid nevét mi alapján választod ki?
Véletlenszerűen szoktam kiválasztani. Néhány neves oldal el van nekem mentve és, ha ihletet kapok egy új történethez, akkor mindig felmegyek azokra az oldalakra és böngészem a neveket. Amelyek tetszenek, azokat leírom egy kis lapra, majd végül hosszas gondolkodás után eldöntöm melyik lesz a végleges név. Általában a keresztnévhez passzoló családnevet szoktam választani.

× Merítessz ötleted általad olvasott blogokból?Nem, mert leginkább fanfictionokat szoktam olvasni, meg néhány fantasy blogot és hát azokból nem nagyon tudnék ötletet meríteni. Boszorkányokat, vérfarkasokat meg vámpírokat pedig nem tervezek bele rakni a blogba.(:D)

× Miért ajánlod a "Cruel intentions" című blogodat másoknak?
Mert manapság eléggé felkapottak és népszerűek lettek a bűnügyi, krimi blogok és ugye az enyém is ilyen. Plusz, akik szeretnek hosszasan gondolkodni feladványokon, vagy épp bűnügyeket megoldani, azoknak lehet, hogy elnyerné a tetszését a blog. Sokak szerint izgalmas a történetem és jó, hogy nem sietem el a dolgokat, hanem szépen sorban haladunk előre a történetben. Egyébként rengeteg csavart tervezek majd belerakni a történetbe és reménykedek benne, hogy nem túl egyértelmű, ki is a gyilkos valójában. Összegezve, borzongásban és rejtélyekben nincs hiány a blogomon!